Tudod mi a pokol?
Ha rádöbbensz: bár sok száz ember vesz körül, Te mégis visszafordíthatatlanul magadra maradtál!


 
  Képzeld csak el a következőt:

Egyik reggel arra ébrednél : bekapcsolod a rádiót, és számodra érthetetlen nyelven mondják a híreket.

Gyorsan belelapozol a reggeli újságba: idegen szöveggel van tele!

Leszaladsz az utcára: láthatóan mindenki érti egymást, csak Te nem érted senkinek sem a beszédjét!

Most már egyre izgatottabb vagy, visszaszaladsz, felhívod a legjobb barátodat, hogy Tőle tudd meg, mi történhetett. Végre felveszi a telefont! A hang ismerősen cseng, de nem érted! Rimánkodsz neki, már-már sírva, hogy mondjon csak egy érthető szót! Ő egyre ingerültebben kiabál érthetetlen nyelven, míg végül lecsapja a kagylót!


Ez egy rémálom,

ami - ha nem is ilyen drasztikus módon, egyik napról a másikra - de a körülötted élő idős embereknek könnyen valósággá válhat.

Akár hiszed, akár nem, az általad becsült és szeretett emberek között, barátaid, és a rokonaid között is sokan már most átélik ezt az abszurd helyzetet. Egyre többször érzik úgy magukat, mintha idegen, érthetetlen nyelven beszélők közé kerültek volna.

Gondolj csak bele:

  • SMS,
  • digitális TV,
  • digitális képkeret,
  • online ügyintézés,
  • PIN kód, és sorolhatnám azokat a pár évvel ezelőtt még ismeretlen fogalmakat, melyek mára az életünk részévé váltak.

Figyeld egy kicsit a környezetedben élő 50 feletti embereket, hányszor kapják fel ijedten a fejüket, hogy már megint nem értik, miről társalog az unokájuk a fiukkal, lányukkal. Egyre jobban nő bennük a kívülmaradás, kirekesztettség érzése. Kérdeznének Ők, de még a kérdés megfogalmazása sem könnyű! És milyen sokszor kapnak ilyen választ: "nem érdekes, Anya (Apa), ezt Te úgysem értenéd!".

Ugye meglepődnél, talán még meg is sértődnél, ha azt kérdezném Tőled: a szüleid, vagy a nagyszüleid tudnak-e írni-olvasni? Vagyis nem analfabéták-e?

Hogy jövök ahhoz, hogy ilyet kérdezzek, és feltételezzem, hogy tisztességben megöregedett rokonaid analfabéták?

De mit válaszolnál, ha azt kérdezem, tudják-e használni a szüleid, nagyszüleid a számítógépet , vagyis nem számítógép analfabéták-e. Valószínűleg egyáltalán nem lepődnél meg.
Sőt! Ezer érvet tudnál, hogy miért is nincs szüksége 50, vagy 60 feletti szüleidnek, nagyszüleidnek a számítógép használatára.


Kérlek, állj meg itt egy pillanatra
,

és gondolj bele: a XXI. század elején , az egyre jobban megerősödő e-társadalomban vajon nem ugyanolyan hátrány-e, ha valaki nem tudja használni a számítógépet , mint a XX. század elején volt az, ha nem tudott írni-olvasni ?

Megkockáztatom a feltevést, hogy talán még nagyobb is!

A jó hír viszont az, hogy a számítógép, és főleg az internet használata kínálkozik, mint lehetséges megoldás a generációk teljes szétszakadásának megakadályozására! Sőt!
Azzal, hogy állandó kapcsolatot tesz lehetővé a családtagok, barátok között, fontos eszköze lehet az összetartozás erősítésének.


"Az informatikai írástudás minden európai állampolgár számára nélkülözhetetlen. Ez ma már olyan alapkészség, mint az írás vagy az olvasás"
- mondta José Manuel Barroso.

És nem tette hozzá, hogy az 50 év alattiaknak! Nem is tehette, hiszen az átlagéletkor egész Európában emelkedik. Ezzel együtt a szellemi- és fizikai frissességüket megőrizni akaró idős emberek száma is.

A most felnövekvő generáció magától értetődő természetességgel sajátítja el a számítógép használatát.


De mi a helyzet az 50 felettiekkel? Szüleink és nagyszüleink generációjával? Ők már felnőttként találkoztak először a személyi számítógéppel. Akit foglalkozása, munkája nem kényszerített rá, többnyire nem is került közelebbi kapcsolatba a számítógéppel.
Pont azok maradnak így ki
a számítógép használat nyújtotta előnyökből, akiknek legjobban megkönnyítené az életét. Hiszen idősödve milyen nyűg is tud lenni az ügyintézés, sorban állás. Sokszor milyen nehéz a túlterhelt ügyintéző pár odavetett szavából megérteni: mit is kell tenni, milyen formanyomtatványt, hogyan kell kitölteni. Ugyanakkor egyre több ügyünket lehet elektronikus úton lerendezni . Kezdve a gáz-ártámogatáson, a vásárláson át a magán-levelezésig!


Nőnap, Anyák napja, Apák napja
, és más pirosbetűs napok. Alkalmasak arra, hogy jól megnyugtassuk lelkiismeretünket: mi törődünk a szüleinkkel, nagyszüleinkkel . Lám, most is, át kellett szervezni a napot , de elmentünk, és virággal, pár kedves szóval megköszöntöttük Anyát, Apát, vagy a Nagyit.

Gondolod, ezzel tényleg megtettél mindent , amit csak tehetsz értük? Nem akarom ezzel lekicsinyelni azt, amit teszel. Csakhogy az elszigeteltséget, a "társas magányt" ezek a ritka ünnepi alkalmak nem képesek feloldani. Kérlek, még ne hagyd abba az olvasást! A megoldást is szeretném elmondani.

Ha a tényekből indulunk ki, mi is a helyzet?

  • Egyik oldalon ott a fiatalok generációja, akik egyre kevesebb időt tudnak idősödő rokonaikra szánni.
  • Másik oldalon pedig az idősebb generáció, akik egyre jobban elszigetelődnek, kívül rekednek az élet fő áramlatán. Ez végzetesen hathat testi-lelki egészségükre is. (Ki nem hallott még a friss nyugdíjasok ijesztő halálozási statisztikájáról.)

Itt jön a képbe a számítógép . Nem mint egy csoda-masina, ami egy csapásra megoldja minden generációs problémánkat, de mint egy - megkockáztatom, még ha szélsőségesnek fogsz is tartani - nélkülözhetetlen eszköz !

"No most azután beljebb vagyok" - mondhatod! "Eddig milyen jól megvoltam azzal a tudattal, hogy a Nagyinak éppen annyira nincs szüksége a számítógépre, mint nekem a Cavingtonra.
Most pedig ez a nő azt mondja, hogy majdnem hogy létszükséglet a Nagyinak a számítógép! Nincs elég gondom-bajom e-nélkül is? "


Hadd mondjam el, miért is tartom nélkülözhetetlennek a számítógépet!

Itt most a saját tapasztalataimat tudom megosztani Veled, de valószínűleg a Te rokonaid is egyetértenének velem (ha már használnák a számítógépet):

E-mailben minden barátommal, rokonommal tartani tudom a kapcsolatot. A telefon-hívás jöhet rosszkor, az e-mail sosem. Az egyetlen akadály: ha a rokonnak nincs e-mail elérhetősége.

Nyugdíjasként meg kell néznem, mire mennyit költhetek. Ha valaminek a vásárlására készülök, az első, hogy utánanézek az interneten, megkeresem a legkedvezőbb ajánlatot. Sőt, ha lehet, házhozszállítással kérem (általában sikerül találni olyan web-áruházat, ahol a házhozszállításért nem kell külön fizetni).

Hivatalos ügyet kell intéznem. Előtte utánajárok az interneten, ha lehet, el is intézem online. De ha ez nem is lehetséges, minden szükséges információt - ügyfélfogadási idő, hely, szükséges papírok, stb. - begyűjtök, hogy lehetőleg egy alkalommal letudhassam.

Lemaradtam egy érdekes TV-adásról? Jó pár TV-nek van online elérhetősége. Megnézem az interneten, amikor ráérek (tudom, fel is lehetne venni, de az is macera).

Előfordul, hogy az unokáink életének egy fontos eseményén nem tudunk személyesen ott lenni - estére már kapjuk is a digitális képeket, videókat.

Beszélgetés közben felmerül egy történelmi esemény, egy színész neve, vagy bármi, aminek utána szeretnék nézni: a lexikonok helyett google, és már válogathatok is a bőséges információkban.

Ez csak néhány terület, ahol már nem lennék meg számítógép nélkül, de oldalakon keresztül tudnám sorolni, hogy még mi mindenre használom.


Mit gondolsz, a Te szüleid, nagyszüleid nem érdemelnének meg ennyi kényelmet öreg napjaikra?

A válaszod bizonyára: IGEN, Ők is megérdemelnék!
Ahogyan a levelünket sem a postagalambra bízzuk manapság, pedig valaha jól működött ez a megoldás, egy információ megszerzésére sem feltétlen szükséges napokat fordítani, amikor rendelkezésünkre áll az információ megszerzésének leghatékonyabb módja: az internet használata.

Először meg szeretnélek nyugtatni, semmiképpen sem gondolom, hogy a Te feladatod lenne megtanítani a számítógép használatára szüleidet, nagyszüleidet.

Olyan naiv sem vagyok, hogy azt gondoljam: csak elhatározás kérdése, és ami eddig legyőzhetetlen akadály volt számukra, az hirtelen sétagalopp lesz.

De felteszem, Neked sem közömbös , hogy a Téged felnevelő szülők, nagyszülők élete hogyan alakul idős korukra.


Ha tenni szeretnél azért, hogy a Te rokonaid ne tartozzanak a számítógép analfabéták közé, bennem segítőre találsz!

Hadd mutassam nekik az irányt. Ha összehozol minket: a rokonaidat és engem, olyan úton indítod el Őket, amivel jelentősen hozzájárulhatsz jó közérzetükhöz, idős koruk teljesebbé tételéhez. És miért jó ez neked?
Kitágulhat számukra a kicsit, vagy nem is kicsit beszűkült világ.
Így a nevezetes dátumokon átadott virág- és ajándék mellett az életminőségük javításával is meghálálhatod azt a sok szeretetet, törődést, amit Te kaptál tőlük eddigi életed folyamán.


Az első lépéseket ehhez még veled együtt kell, hogy megtegyem
.

Bár tudom, tévhit azt gondolni, hogy idős korban nem vagyunk képesek új ismeretek elsajátítására, a közgondolkodás mégis így tartja. Ez tehát az első akadály, aminek a leküzdésében segíteni tudsz

A meggyőzést, az érvek felsorakoztatását bízd rám . Arra vállalkozom, hogy a szószólód legyek szüleidnél, nagyszüleidnél: kapjanak Ők is kedvet a számítógép analfabetizmusuk leküzdésére! Úgy gondolom, két nélkülözhetetlen eleme van a sikeres tanulásnak:

  • a hit abban, hogy képes vagy rá;
  • a kellő indíték - motiváció.

Cikkeimben - PC-ábécé: cikkek - egybegyűjtöttem azokat az érveket, melyek alkalmasak rokonaid meggyőzésére : Ők is képesek megtanulni a számítógép kezelését, és meg is éri energiát fektetniük a tanulásba. A Te feladatod annyi, hogy segíts eljuttatni hozzájuk ezeket az írásokat.

Ha megtisztelsz bizalmaddal, és megadod a telefonszámukat, szívesen el is társalgok velük telefonon. Lehet, hogy olyan speciális problémájuk van, amire a cikkekben nem találnak választ.

A második lépés akkor jöhet, ha már az ellenállásuk kezd "puhulni". Ha még nem is tudtuk teljesen meggyőzni Őket arról, hogy Ők is lehetnek sikeres használói a számítógépnek, de már kíváncsiak, az jó jel !

Ezt a felébredt kíváncsiságot felhasználva teheted meg a második lépést: beíratod Őket a NagyiSuli-ba! A név arra utal, hogy korhatár nélkül jöhet ide mindenki tanulni. No nem azt tanulja meg, hogyan lehet jó nagyszülő, hanem a PC-ábécé-t, a számítógép használat alapiskoláját.

A PC-ábécé úgy született, hogy látva sok korombeli ember küszködését a számítógép használatával, elgondolkodtam azon, mi is lehet számukra a legnehezebb.
Sok más mellett azt találtam, hogy mindjárt az elején rengeteg elméleti tudással terheljük meg a tanulni vágyó felnőtteket! Képzeld csak el, ha Téged csak akkor engedtek volna biciklire ülni a szüleid, ha már teljesen tisztában vagy az egyes alkatrészek rendeltetésével. Tudnál ma biciklizni?

Mégis, a számítógéppel kapcsolatban pontosan ez történik! Szerencsétlen kezdő rengeteg mindent hall, vagy olvas a számítógép felépítéséről, a kettes számrendszerről, és még ki tudja, mi mindenről, amikor Ő csak böngészni szeretne az interneten.

Az eredmény csak kudarc lehet, pár kivételes intellektussal rendelkező embert kivéve. (Megkockáztatom, hogy sok humán beállítottságú fiatal kedvét is ezek a kezdeti lépések veszik el az informatikától - de ez a kérdés messzire vezetne a mi problémánktól.)

Miután elgondolkodtam az elméleti és gyakorlati tudnivalók közötti szakadékról, elhatároztam, hogy mindent a gyakorlat oldaláról fogok megközelíteni.
A számítógép használatot tanító Pc-ábécé teljes egészében alkalmas az önálló tanulásra. Nem kell sehová eljárni, a saját, otthoni számítógépen tanulhatók meg lépésről lépésre a legfontosabb tudnivalók - minimális elmélettel, és rengeteg gyakorlati útmutatóval.
Ott kezdem, hogyan tudja bekapcsolni a számítógépet, és ott végzem, hogyan keresse meg a saját lakhelyét a Google-Earth segítségével.

 


Összefoglalva: mi is az, amit most, azonnal megtehetsz szüleid és nagyszüleid számítógép analfabetizmusának leküzdéséért?

Kattints , és nézd meg, mit kínál a NagyiSuli, hogyan épül föl a PC-ábécé, miből áll a csomag.

Itt érheted el azokat a cikkeket, melyek érveikkel alkalmasak rokonaid ellenállásának leküzdésére. A cikkeket le is tudod tölteni, de rám is bízhatod a postázásukat.

Ha pedig nem akarsz halogatni, hanem szeretnéd, ha máris kezdenék a tanulást, küldd el rendelésedet , és posta-fordultával már kezdheti is Anya, Apa, vagy Nagyi a számítógép kezelés önálló tanulását.

Így már nyugodt lelkiismerettel gondolhatod: Te mindent megtettél, hogy a rokonaid ne szaporítsák a számítógép analfabéták számát
És ha a számítógép használat új színt visz az életükbe, a minden ember számára szörnyű - mondhatjuk pokoli - magány réme sem fenyegeti többé Őket!